Aztán március 9-én elmentünk Svájcba (egész pontosan Engelberg-be) síelni és az egész napot ott. töltöttük. Nekem ez volt életem legjobb síelése (igaz hogy ez még csak a harmadik volt.) De a lényeg az hogy túléltem minden pályát és egészségesen értem vissza. Mondjuk utána másnap egész nap olyan izomlázam volt hogy alig tudtam megmozdulni. De ennyit megért. :)
Néhány kép a síelésről:
Útban a sípályák felé.
Ezen a pályán nem akartam lejönni de kiderült hogy nincs más út lefelé. Igazából ez csak azért pálya mert ki van írva hogy az, de oda már nem mennek a gépek és ezért eléggé buckás volt. Aminek én nem örültem mert még nem tanultam meg ugratni sível és ezért akaratlanul is átugrattam egy páron aminek legtöbbször esés lett a vége.
A kilátás 3020 m magasról.
Velük síeltem. Úgy is mondhatnám hogy ők snowboardoztak velem. Sajnos egy kicsit homályos lett ami szerintem azért van mert olyan hideg volt hogy ráfagyott a leheletem, meg egy kis felhő is volt ott.
Én 3020 méteren.
Ezt a képet azért raktam fel mert állítólak tök jól nézett ki élőben ahogy tükröződik a hegy a szemüvegemen. És szerintem is nagyon jó kép.Március 11-én az egyik jezsuita atya 80. születésnapja alkalmából az euroklasseval előadtunk egy színdarabot. Én nem mint szereplő hanem mint fénytechnikus vettem rész ugyanis én kezeltem az összes lámpát. Ami szerintem elég nehéz volt mert egy csomó gomb meg kapcsoló volt. A lényeg hogy az előadásunk végül is jól sikerült.
A színpadon az euroklasse. Ezt a két képet a suli honlapjáról szereztem.
Úgy tűnik tetszett az ünnepeltnek a műsorunk.A szünet előtti utolsó héten pedig megint a nyelvvizsgára gyakoroltunk. Most kipróbálhattam a nehezebb feladatokat. És rájöttem hogy az most még nagyon nehéz, de remélem évvégére már simán menni fog.
Végül március 15-én nekem is elkezdődött a tavaszi szünet, úgyhogy azóta itthon vagyok és egészen március 31-ig. itthon is leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése