És hogy mi történt velem addig még hazaértem? Elmondom azaz inkább leírom a következő sorokban:
Szóval elkezdödött a július, vége az eb-nek, jönnek a vizsgák. És jöttek is elöször a rendes osztályban de az magyarul kb központi 'vizsga' és nem rendes volt. Szerencsére a jegy nem számít nekem bár mindegyiken átmentem. Majd az euroklasses németvizsga következett. Először az irásbeli. De azt tudni kell elötte hogy az euroklasseban 2 szintet (termeszetesen könnyebb és nehezebb) lehet csinálni. Nekünk most először volt az a "rendszer" hogy a hivatalos Goethe szintek közül választhattunk. Eddig mindig külön vizsgát állított össze a Goethe Institut. Ez azt jelentette hogy mi "kísérleti" osztály voltunk mert még tanárnő se nagyon volt biztos benne hogy melyik kettő legyen. Aztán végül is pár egyeztetés után a B1 és B2 lett. Én megpróbálkoztam a B2-vel ami a nehezebb középfokú szint és most már büszkén mondhatom: sikerült! Egy év tanulás után szerintem ez egy szuper eredmény. Megjegyzem volt szó a C1-ről (ami már felsőfok) is de ez nem csak rajtam múlott, meg aztán végül is úgy döntöttünk hogy jobb biztosra menni mint hogy egy év után üres kézzel jöjjünk haza.
Vissza a vizsgához. Tehát a B1 az július 2-án a B2 amit én is végig és megcsináltam pedig július 3-án volt. Hogy pontosan hogy sikerült azt a szóbelin tudtam meg. Nekem a 75-ből 60 pontom lett. (Egyebkent 60% ott kellett elérni ahhoz hogy meglegyen tehát nekem simán sikerült.)
Aztán 10-én jött a szóbeli, az is sikerült nem részletezem hogy hogy mert az ilyesmit jobb elfelejteni. Nem azért mert rossz lett (a 25-ből ha jól emlékszem 23 pont) hanem mert nem szívesen vizsgázok.
Végül is ez is megvolt és jött délután a hivatalos "eredményhirdetés". Nekem így mondta a vizsgáztató néni: 'Bestanden mit ein fast sehr gutes gut' azaz megfelelt egy majdnem nagyon jó jóval. Itt ugyan is nem jegyek vannak hanem szintek. A legjobb a 'nagyon jó = sehr gut' aztán a 'jó = gut' stb.
A 14. Euroklasse a vizsga és az eredméyhirdetés után.És jött a napnak a legjobb része a közös ünnepi vacsora az egyik díszteremben. Ott volt az összes igazgató meg persze a német tanáraink és mi az Euroklasse. Azt kell hogy mondjam hogy olyan jót nem ettem egész ottlétem során mint akkor. A konyha kitett magáért rendesen, már már túlteljesített magán. :) És persze a vizsga utáni első Rothaus folyt le a legjobb ízűen a torkomon. Még a kupakot is eltettem mert kineveztem szerencsehozó kabalámnak. És a desszertet pedig az igazgató úr szolgálta fel nekem (ő egyébként nagy foci és Aranycsapat rajongó).
A kedvencem mert olyan hűs. Sikerült teljesen hab nélkül kitölteni. :)De a két vizsga között sem unatkoztam ám. Két osztálykirándulás is volt közben.
Az első az Euroklasseval a Bodenseehez július 7-én. Ahol megnéztünk egy kőkorszaki múzeumot (itt ellentétben Frédivel és Bénivel faházakban laktak az (ős)emberek) És áthajóztunk Konstanzba is .
Egy pár kép erről.
A másik kirándulás pedig 9-én a rendes osztályommal (10.b ott is) Stuttgartba egy történelmi múzeumba. Aztán pedig szabadidő a városban.
Aztán 12-én szombat délután tartották a hagyományos 25 körös staféta futást, amin természetesen én ist részt vettem egy 5 fős csapatban és végül is a 31 csapatból a 4-ek lettünk. Csak 2 nagyobbakból álló (mind 12.-es) és 1 hivatásos futószakosztály csapata előzött meg minket.
A verseny 15:30 kor kezdődött és 25 kör volt a táv. Azaz mindenki a csapatban 5 kört fut. De nem egymásután hanem te egyet aztán a másik négy ember jön majd megint te. Így kellett tehát a sulit körbefutni ötször. Mondhatnám hogy sprintelni de az épület kerületét alapul véve ez túlzás mert egy kör kb 800-1000 méter volt. Ez az egyetlen hátránya ennek a hatalmas épületnek. :)
A rajt pillanata az indítópisztoly elsülése után.
Itt és kb. így történtek a váltások.Aztán ezen a hétvégén volt még az utolsó előtti (de az utolsó nagy) PK mely otthont adott a hagyományos Sommerparty-nak is. Állítólag ez volt az eddigi legjobb. De szerintem is. Még egy kis kb 1x1 méteres medence is volt. Benne az elején kb térdig érő vízzel a vége felé már csak vagy 10 cm. meg vagy 5 a padlón kint. Először jó poénnak tünt hogy egy pár embert beledobálnak, de miután én is, a csúszós padló és néhány kb 4 enyhébben italos állapotú egyén jóvoltából belekerültem –nem csak térdig ahogy én akartam– úgy már nem volt olyan vicces. De egy átöltözés és a telóm kitevése szárítani után folytatódhatott a buli. Egyébkent a teló szerencsésen túlélte. A ruháim meg 1 nap múlva már szárazok voltak a kis 'mosás' után. Szóval egy szupi este volt ez is.
Majd 16-án délelőtt már meg is tartották az évzáró misét.
Este pedig szintén a PK-sok szervezésében lezajlott életem első bevásárlókocsi versenye.
Ezt úgy kell elképzelni hogy 4 ember (2 csapat) versenyez egymás ellen egy pályán. Kettő ül a két bevásárlókocsiban a másik kettő pedig helyettesíti a motort azaz tolja a kocsikat.
Tehát a két pár feláll a rajtvonalra és aztán már csak a szabályok ismertetése jön. Ebből csak egy van nyerni kell. Bár mondtak olyat is hogy nem szabad az ellenfelet visszahúzni de a visszalökés már megengedett volt.
A verseny egyenes kieséses rendszerben zajlott azaz aki nyer az mehet tovább.
Én és Péter (a budapesti srác ) voltunk az IFA nevű csapatunk versenyzői.
És egyszer nyertünk (nagyobbak ellen) aztán egyszer vesztettünk szintén nagyobbak ellen. (de azért volt különbség mert másodszorra az 'izomállatabb' típusból kaptunk ki ellenfelet) Mondjuk mindkétszer külső ívről indultunk ami már egy kis hátrány de a második menetünkben egy aljas rúgás már a rajtnál szinte mindent eldöntött. Megjegyzem mindkétszer én toltam a kocsit szóval már fáradtabb is voltam. Végül is jött a jól megérdemelt 'tankolás' a pultnál.
A döntő (a kép nem sokkal a rajt után készült). Sajnos kicsit elmosódtak a versenyzők a nagy sebességtől :) meg attól hogy már elég sötét volt. Egyébként nekik most kivételesen fordítva kellett a pályán végigmenni.Aztán csütörtökön rendeztek egy úgynevezett utolsó tanítási/iskolai nap akciót ami alkalmából különböző ügyességi és akadály versenyeket rendeztek. Az osztályok versenyeztek egymással. Volt itt minden féle dolog a focitól és más sporttól kezdve a limbózáson, lépcsőfutáson, 'google 1 találat keresésen, söröskorsó kitartáson és piskótaszelet evő versenyen át a csajozós szöveg mesélésig, hogy csak azokat említsem ami hirtelen eszembe jutott most. És még sok más dolog is.
Este pedig még egyszer utoljára a csoporttal elmentünk Freiburgba és egy történelmi városnézés után megvacsiztunk egy étteremben majd beültünk még egy késő esti moziba. Ez azt jelentette hogy kb hajnali háromra értünk vissza.
Végül elérkeztünk az utolsó napomhoz a suliban amikor csak annyi volt hogy kikaptuk a bizonyítványt megtartották az évzáró beszédeket és természetesen az Euroklasses vizsgabizonyíványt is kikaptuk. Ennek a legjobb része az volt mikor a saját nyelveden kellett elköszönnöd a többiektől. Ezt kicsit szomorúan tettem meg mert így hogy már nem kellett (németet) tanulni szívesen maradtam volna még. Főleg úgy hogy tudtam hogy a nyári szünet nekem vizsgaidőszak lesz.
És az utolsó napokhoz hozzátartozik ezen a rengeteg programon kívül hogy a maradék kevés szabadidőben a cuccainkat pakoltuk. Nekem ez teljes össze és kipakolást jelentett de az ottaniaknak (és az ott maradóknak) csak a nagyrészét kellett átpakolni egy másik emeleti részre ahol ugyanis jövőre már saját egyes szobáik lehetnek. Ez a előnye ennek a nagy épületnek. :)
És hátra volt még A HAZAÚT:
Én a szüleimmel jöttem haza és a hazautunkat egybekötöttük egy kis vár és város és Bodensee nézéssel. Ez azt jelenti hogy július 20-án vasárnap hajnalban értünk haza. Magyarország egy szép napfelkeltével köszöntött minket. De azért már jó volt újra otthon lenni és egy különös érzésben részesülni.És ezzel vége is. Így telt el a tanév kint a németekkel. És ezek történtek velem.
























